-Minx! Van még lent doboz? - kérdezte az emeletről az egyik bátyám, Shane.
-Öhm... Igen, van még egy! De ne fáradj, majd Én felviszem! - kaptam fel az utolsó dobozt is.
Felvittem az emeletre, leraktam az ágyam mellé és körbe forogtam a új szobámban.
Mikor megálltam Shane, JP és Spencer rám bámultak.
-Tetszik? - kérdezte fülig érő mosollyal az arcán JP.
-Gyönyörű!! Köszönöm fiúk! - öleltem meg Őket.
-Semmiség! - válaszolt nevetve Spencer.
-Minx, nekünk már mennünk kéne... - komorodott el Shane.
-Jah, tényleg! Nem akartok mar.... - állított meg JP.
-Nem! Minxie! Egyedül kell lenned végre! 23 éves vagy! - tömte a fejem.
-Oké, oké... bla,bla,bla... - fintorogtam
Kikísértem Őket az ajtóig, bár nem szerettem volna, hogy elmenjenek... Ők mondják, hogy fel kell nőnöm a feladataimhoz, mert már 23 éves vagyok... Spencer 31 éves és még mindig nincs jogosítványa! Nekem bezzeg van! Minden nap csak, hogy vigyem el őket ide, meg oda. Na persze! Nehogy már Én legyek a sofőrjük! Mindegy! El kell mennem felkeresni az új főnökömet. Kb. 1 hete jelentkeztem egy kávézóba pincérnek. Kerestem egy másik ruhát. Felvettem egy fekete farmergatyát, hozzá egy fekete ujjatlan pólót, piros torna cipőt és egy piros-fekete inget. Kimentem a kocsimhoz, beindítottam, majd 10 perc múlva már oda is értem a "King's" nevű kávézóhoz. Beléptem az üvegajtón, megláttam a pultban a főnököt.
-Szia! Biztos Te vagy Michaela Hope Stone - nyújtotta kezét.
-Helló! Igen, de barátoknak csak Minxie! Maga pedig...
-Scott Burns, de neked Scotty! És nyugodtan tegezhetsz! - vágott közbe mosolyogva.
-Hát rendben! - nevettem el magam.
Scotty körbevezetett, majd a végén megmutatta a szekrényemet.
-A francba! Oh.. Sajnálom nincs nálam a kulcs a szekrényedhez! - sajnálkozott.
-Nincs...
-Ezra! Nem nálad van az új lány szekrényéhez a kulcs? - ordítva vágott közbe.
-De, itt van! Tessék! - dobta Scottynak a kulcsot.
-Íme! Holnap kezdhetsz! Jah, igen! Ő ott Ezra! Ő a másik pincér!
-Rendben, köszönöm! Viszlát Scott! - köszöntem el.
-Szia! - integetett utánam.
Azt hittem ennél nehezebb lesz, mert meg sem kellett szólalnom. Gyorsan beszálltam a kocsiba és próbáltam beindítani, először vacakolt, de utána beindult. Alig 5 percet és már le is robbant. Rohadt kocsi! Mindennel próbálkoztam, de semmi nem történt. Ideges lettem és otthagytam. Sétálva 15-20 perc hazaérnem. 4 perccel később, egy kocsi az Én tempómban jött mellettem. Egy szőkés-barna srác ült benne gyönyörű sötétbarna szemekkel. Ahw... Csak egyszer néztem rá, de már szimpi.
-Szia! Öhm.. Ne vigyelek el? - kérdezte óriási mosollyal.
-Helló! Hát... Nem is tudom... Nincs sok kedvem zavarni! - mondtam viccelődve.
-Haha! Dehogy zavarsz! - nevetett - Na szállj be és mondd merre laksz! - utasított.
Beültem és elmondtam neki hol lakok. Mikor odaértünk megkértem, hogy jöjjön be. Nem kellett sokáig kérlelni, mert már azonnal bent is volt.... Hát persze! Még is mit vártam? Hm... Megpróbálok jó benyomást tenni rá... Bár még a nevét sem tudom.. Biztos tökéletes neve van! Elvégre Ő maga is tökéletes!
-És... Mi a neved? - szakította félbe gondolataim.
-Minxie Stone! Öhm.. És a tiéd? - kérdeztem, majd rajtakaptam, hogy a kezemet bámulja.
-Zayn. Zayn Monte. Minxie! Szép név! - mosolyodott el
-Neeem... Tudom, hogy hazudsz! Az Eleanore szép név, de Minxie... ! - fintorogtam.
-Szerintem sem rossz név az Eleanore, de számomra a Minxie ezerszer gyönyörűbb!! - rögtön el is pirultam
-Ez esetben szólíts Minxnek! - nevettem el magam.
Mosolyogva bólintott, majd még legalább 1 órát beszélgettünk. Utána bementem a konyhába és elkezdtem keresni a telefonom, de sehol sem találtam. Majd bevillant, hogy amikor reggel felvittem az utolsó dobozt a szobámba, ledobtam az ágyamra a telefont.
-Jól vagy? - kérdezte Zayn.
-Igen - mondtam.
-Mit kerestél? - támaszkodott neki az asztalnak.
-A telefonom, de már tudom hol van.. Basszus! - legszívesebben fejberúgtam volna magam.
-Mi az? - nézett kérdően
-A kocsim! Lerobbant, Én hülye meg otthagytam! - motyogtam
-Hát... - jött közelebb - Majd oda küldöm az egyik haveromat és megnézi neked - kedveskedett.
-Tényleg?? - kölyök kutya szemekkel néztem rá, mire bólintott.
Átmentünk a nappaliba, majd leült az egyik fotelba. Most, hogy így elnézem, egész cuki. Egy fekete hosszú ujjú felső volt rajta, könyékig feltűrve. Egy sötétkék farmer gatyával és egy fekete cipővel. Bal oldalra fésülve szőkés haja, barna szemével, pedig engem méregetett. Amikor észrevette, hogy Őt nézem, elkapta rólam tekintetét. Megbeszéltük, hogy holnap bevisz engem dolgozni fél tízre.
-Hát... Akkor nekem most már tényleg mennem kell - komorodott el
-Igen... De holnap találkozunk még! - mosolyogtam rá
-Ne cseréljünk telefonszámot? - kérdezte, mire Én eléggé meglepődtem.
-De, persze! Csak várj még egy percet! - mondtam, s már rohantam a szobámba a telefonomért.
Felvettem az ágyamról, lerohantam Zaynhez és majdnem el is estem a lépcsőnél. Szerencsére nem látta.. Odamentem hozzá, telefont cseréltünk, majd beírtam a számom a telefonjába, mikor Ő is beírta az enyémbe, visszaadtuk egymásnak a telefonokat és mind a ketten csináltunk egymásról 1 képet. Megadta a Facebook nevét, elköszönt és el is ment. 1-2 óra múlva bekapcsoltam a gépem és felmentem Facebookra, megkerestem Zaynt, bejelöltem és megnéztem a képeit. Rohadt helyes srác! Halálosan szép barna szemei vannak!! Mégis, hogy lehet egy srác ilyen cuki és helyes?
Másnap reggel 8 körül keltem és egyből el is kezdtem készülődni. Bementem a fürdőszobába és fogmosás közben a telefonomat nyomkodtam. Tegnap, miután Zayn elment, kikapcsoltam a telefonom és azóta be sem kapcsoltam. 2 perc múlva bekapcsolt és egyből 30 nem fogadott hívás és 60 üzenet... Úgy látszik Ming nem bírja, hogy 1 napig nem tud beszélni velem... Ennél már csak az a rosszab, hogy még csak a hangrögzítőm sem kapcsolt be amikor hívott. Végeztem a fogmosással és egyből a szekrényem felé vettem az irányt. Egy fekete ujjatlan felsőt talátam, egy sötétkék farmerral, és ahogy felvettem egyből ki is látszott a hasam. Ezért elővettem egy fekete pulcsit. Hozzáraktam egy fekete sportcipőt. Szerintem ez illet jól a vörös hajamhoz, de ezt nem nekem kell tudnom... Egyszer csak meghallottam a csengőt. Tudom, hogy Zayn az... Lerohantam és egyből nyitottam is az ajtót. Amint megláttam Zaynt az ajtóban, eltátottam a szám. Egy sötétkék farmerban, bézs ingben és egy fehér cipőben volt. A kezén most is fekete karkötő volt, de ez nem gumiból van, hanem első látásra, inkább bőrnek tűnik.
-Szia... Öhm.. Csukd be a szád, még bele szállnak a legyek! - nevetett rajtam.
-Sziaaa...Oh..Bocsi!! - nevettem Én is
-Mehetünk? - kérdezte mosolyogva
-Öhm.. Most? Még van 1 óránk... - néztem az időt
-Oh...Igen... - lépett hátrébb - Egyébként jól nézel ki!
-Köszi! Te.. is! - mondtam kissé zavarban
Behívtam, majd lassan elbeszéltünk 50 percet. Majd el is indultunk a kávézóba. Elköszönt. Volt még kb 2 percem elrendezni a cuccaimat a szekrényemben, aminek majdnem elhagytam a kulcsát amikor ledobtam a táskám a szekrény előtti padra. Még jó, hogy nem veszett el! Kapkodva bepakoltam a cuccaim, majd rohantam Ezrához és Scottyhoz.
